Sziasztok! Itthon fekszem s próbálom leküzdeni émelygésem - sajnos, vagy hát ahogy nézzük - s közben már meg is írtam a következő fejezetet, ami csak szerdán fog megjelenni. ;) Remélem izgatottak vagytok s már várjátok is az új fejezetet! Addig is, gondoltam bemásolok egy kis részt - ez Eleanor álma lenne:
Egy erdőben találtam magam. A fák az égig értek, ami miatt nagyon aprónak találtam magam. Körbenéztem, de rajtam kívül senki nem volt itt. Lélegzetem ködfelhőként párolgott szét felettem. Kerestem valami ismerőset, de nem találtam. Csak álltam egy helyben és körbe-körbe forgolódtam. Ekkor vettem észre az árnyat kicsivel előttem. Fehér, átlátszó ruhát viselt, női alakjára finoman rátapadt. Elindult s én álomittasan követtem.
Az árny egy kis patakhoz vezetett engem. Lenyűgözően zöld volt a színe. Ha belenéztem a víztükörbe, magamat is láthattam. Mikor hozzá akartam nyúlni valami megakadályozott, Az árny megfogta a kezem s a fejét rázta, amivel gondolom azt szerette volna sugallni, hogy nem szabad. Nem értem hozzá s csak egy utolsó pillantást vetettem rá mielőtt az árny egy kis pavilonhoz irányított.
Nem volt túl nagy, de azért ketten kényelmesen elfértünk. Az árny kezében hirtelen megjelent egy gömb, ami hasonlított a villámra, leginkább legalábbis ahhoz tudtam hasonlítani ugyanis még soha nem láttam ilyent. A gömb kék-fehér-piros-zöld színekben játszott, lenyűgöző volt, de mikor az egyik ujjammal megérintettem megrázott. Nem tudtam elvenni az ujjam. Egyszerűen mintha fogva tartott volna. Nem tudom, még mennyi ideig voltunk így, de már nem is igazán számított, mert a következő pillanatban már felpattant a szemhéjam s az álmomnak vége szakadt.
U.I.: Remélem tetszik és már várjátok a szerdát! Azt még elmondom, hogy (talán) ez lesz az eddigi leghosszabb rész!
Puszi, Kheyra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése