Mit számít, hogy többé nem tündököl,
az a fény eltűnt a szemem elől,
az óra vissza sose jő,
mikor nyílt a virág, pompázott a mező;
nem szomorkodunk: az ad erőt,
ami megmarad.
William Wordsworth
1.
A gyomrom fel-le ugrált miközben barátaim rajtam gyakorolták szépségápolói tehetségüket. Lana a hajamat szárította és igazgatta, Amber a sminkemmel bajlódott míg Clara a ruháim között kutakodott, egy olyan ruhát keresett, ami egy nagyszabású rendezvényre tökéletes lenne. Két variáció jött szóba, ami miatt Amber nagyon ki is akadt.
- Most, akkor melyik ruhát veszi majd fel? - Amber idegességében azt sem tudta, mit csináljon.
- Nem tudom, várjál csak... Szexi és titokzatos illetve egy visszafogottabb ugyanakkor elegánsabb csajszi? Melyiket választod? - Clara egyenesen rám nézett.
- Inkább a másodikra voksolnék - mondtam, miközben a lányok körülöttem már-már kiakadtak.
- Rendben, akkor ez lesz - Clara a bézs színű szoknyám az akasztósom ajtajára akasztotta míg a másikat visszarakta a helyére.
Miközben én csak ültem s vártam, Amber lassan végzett is a sminkemmel, Lana pedig az utolsó simításokat végezte a hajamon. Mikor végeztek s már a ruha is rajtam volt, nem hittem a szememnek. Annyira más voltam így, de mégsem éreztem azt, hogy ez nem én lennék.
- Most, akkor melyik ruhát veszi majd fel? - Amber idegességében azt sem tudta, mit csináljon.
- Nem tudom, várjál csak... Szexi és titokzatos illetve egy visszafogottabb ugyanakkor elegánsabb csajszi? Melyiket választod? - Clara egyenesen rám nézett.
- Inkább a másodikra voksolnék - mondtam, miközben a lányok körülöttem már-már kiakadtak.
- Rendben, akkor ez lesz - Clara a bézs színű szoknyám az akasztósom ajtajára akasztotta míg a másikat visszarakta a helyére.
Miközben én csak ültem s vártam, Amber lassan végzett is a sminkemmel, Lana pedig az utolsó simításokat végezte a hajamon. Mikor végeztek s már a ruha is rajtam volt, nem hittem a szememnek. Annyira más voltam így, de mégsem éreztem azt, hogy ez nem én lennék.
- Lenyűgöző vagy Eleanor! Gyönyörű... - a csajok elámultak tőlem és meg kell mondjam én sem ismertem magamra. Ki ez a lány?
- Köszönöm lányok! Annyira hihetetlen... - szemembe könnyek gyűltek s emlékeztetnem kellett magam arra, hogy nem szabad sírnom.
Hosszú barna hajam most kontyban volt összefogva elegáns külsőt kölcsönözve nekem. Egy ezüst ékszer lógott a nyakamban, amit még a szüleimtől kaptam. A szemem még nagyobbnak tűnt, mint amilyen s halovány szájfény csillogott ajkaimon. Bézs csipkés szoknyám elegánsan tapadt vékony alakomra kihangsúlyozva domborulataimat. Elképesztő volt az összhatás. Mondhatni, lélegzetelállító.
- Köszönöm nektek lányok! - Utoljára még megköszöntem majd megerősítettem magam. Nem akartam sírni, mert Amber szerint "nem lett volna szép tőlem, ha a sminkem elmosódik a könnyek miatt". Igyekeztem is betartani ezt a kérést, de nem nagyon tudtam.
- Akkor most már menjünk. Hamarosan úgyis itt lesz a limuzin és anyukád még le is akar fényképezni téged - Lana mélyebb hangja szakított ki minket a képzelgésből. Mind a négyen elindultunk miután a cuccaim összeszedtük. Még volt pár percünk indulás előtt s ezt hasznosan szerettük volna felhasználni.
- Köszönöm lányok! Annyira hihetetlen... - szemembe könnyek gyűltek s emlékeztetnem kellett magam arra, hogy nem szabad sírnom.
Hosszú barna hajam most kontyban volt összefogva elegáns külsőt kölcsönözve nekem. Egy ezüst ékszer lógott a nyakamban, amit még a szüleimtől kaptam. A szemem még nagyobbnak tűnt, mint amilyen s halovány szájfény csillogott ajkaimon. Bézs csipkés szoknyám elegánsan tapadt vékony alakomra kihangsúlyozva domborulataimat. Elképesztő volt az összhatás. Mondhatni, lélegzetelállító.
- Köszönöm nektek lányok! - Utoljára még megköszöntem majd megerősítettem magam. Nem akartam sírni, mert Amber szerint "nem lett volna szép tőlem, ha a sminkem elmosódik a könnyek miatt". Igyekeztem is betartani ezt a kérést, de nem nagyon tudtam.
- Akkor most már menjünk. Hamarosan úgyis itt lesz a limuzin és anyukád még le is akar fényképezni téged - Lana mélyebb hangja szakított ki minket a képzelgésből. Mind a négyen elindultunk miután a cuccaim összeszedtük. Még volt pár percünk indulás előtt s ezt hasznosan szerettük volna felhasználni.
2.
A limuzin lassan már megérkezni látszott. Lassan bekanyarodott az egyik kis utcába s már fékezni is kezdett. Jó nagyot sóhajtottam majd mikor a sofőr kinyitotta előttem az ajtót s kiszálltam szép lassan elindultam a fölém magasodó épület felé. Már az épület is óriási volt, milyen vajon belül?
Magassarkúmban lassan haladtam, mert nem akartam elesni habár nem volt nagyon magas a sarka viszont tőlem kitelt volna, hogy a harmadik lépcsőfokon esek el a több százból ugyanis elég magasan volt az épület, sok-sok lépcső vezetett felfelé. Megkeményítettem magam s egyenletes tempóban lépkedve értem el az ajtóig ahol egy fekete öltönybe öltözött férfi üdvözölt engem s kérte a meghívómat.
- Rendben, Ms. Blackwood! Bemehet - kinyitotta előttem az ajtót.
Beléptem a széles és magas üvegajtón majd egy (valószínűleg) komornyik mutatta nekem az utat. Egy hatalmas fehér kétszárnyú ajtóhoz vezetett engem. Mikor beléptem az ajtón egy óriási táncterem tárult elém. Keringőztek éppen a parketten vagy éppen egy elhagyatott zugban beszélgettek vagy csak ülve bámulták a táncoló párokat. A gazdagság tökéletesen látszott már maga az épületen is, de ami itt bent várt, arra hát nem is számítottam. Képzelgésemből egy fiatal férfi, nagyjából velem egykorú srác szakított félbe. Becsuktam a tátva maradt számat s próbáltam rá összpontosítani.
- Szabad egy táncra? - kérdezte s közben tengerkék szemével - ami nem mellesleg nagyon figyelemelterelő tudott lenni - végigmért tetőtől talpig.
Magassarkúmban lassan haladtam, mert nem akartam elesni habár nem volt nagyon magas a sarka viszont tőlem kitelt volna, hogy a harmadik lépcsőfokon esek el a több százból ugyanis elég magasan volt az épület, sok-sok lépcső vezetett felfelé. Megkeményítettem magam s egyenletes tempóban lépkedve értem el az ajtóig ahol egy fekete öltönybe öltözött férfi üdvözölt engem s kérte a meghívómat.
- Rendben, Ms. Blackwood! Bemehet - kinyitotta előttem az ajtót.
Beléptem a széles és magas üvegajtón majd egy (valószínűleg) komornyik mutatta nekem az utat. Egy hatalmas fehér kétszárnyú ajtóhoz vezetett engem. Mikor beléptem az ajtón egy óriási táncterem tárult elém. Keringőztek éppen a parketten vagy éppen egy elhagyatott zugban beszélgettek vagy csak ülve bámulták a táncoló párokat. A gazdagság tökéletesen látszott már maga az épületen is, de ami itt bent várt, arra hát nem is számítottam. Képzelgésemből egy fiatal férfi, nagyjából velem egykorú srác szakított félbe. Becsuktam a tátva maradt számat s próbáltam rá összpontosítani.
- Szabad egy táncra? - kérdezte s közben tengerkék szemével - ami nem mellesleg nagyon figyelemelterelő tudott lenni - végigmért tetőtől talpig.
- Ööö... nem tudok táncolni... - mire befejezhettem volna elrángatott a táncparkett felé. Ellenkezni sem volt időm bár nem is igen akartam.
- Alastair Wordsworth vagyok szolgálatára - pimaszkodott velem, amivel igazán levett a lábamról. Csak mosolyogni tudtam.
- Alastair Wordsworth vagyok szolgálatára - pimaszkodott velem, amivel igazán levett a lábamról. Csak mosolyogni tudtam.
- Én Eleanor Blackwood vagyok... - dadogtam.
- Tudom. Már régóta tudom - megdöbbentő volt a válasza. Mégis honnan tudhatta volna, hogy ki vagyok én?
A keringő még hosszú percekig tartott, talán órákig is táncoltunk már. A lábam is kezdett fájni, de nem álltam meg részben azért, mert nem akartam, részben pedig azért, mert Alastair nem engedte. Szorosan tartott s el sem engedett. Olyan volt, mintha egy mesében lettem volna. Mintha én lettem volna Hamupipőke, aki éppen üvegcipellőben táncolgatott a herceggel csak azzal az apró különbséggel, hogy most nem kell éjfélkor pontban hazarohannia.
A keringő még hosszú percekig tartott, talán órákig is táncoltunk már. A lábam is kezdett fájni, de nem álltam meg részben azért, mert nem akartam, részben pedig azért, mert Alastair nem engedte. Szorosan tartott s el sem engedett. Olyan volt, mintha egy mesében lettem volna. Mintha én lettem volna Hamupipőke, aki éppen üvegcipellőben táncolgatott a herceggel csak azzal az apró különbséggel, hogy most nem kell éjfélkor pontban hazarohannia.
3.
A zene halkulni kezdett. A táncolók lelassultak majd meg is álltak s megköszönték a táncot partnerüknek. Minden annyira mesébe illő volt kivéve engem. Nem éppen voltam megfelelő egy mese főhősének vagy nem éreztem magam annak. A kettő nem éppen állt olyan távol egymástól. Az emberek közelebb mentek a lépcsőhöz, ami ott a terem végében vezette fel a látogatókat az asztalaikhoz - gondolom. Fent is összegyűltek páran. Még javában beszélgettek mikor valaki megszólalt a kezében tartott mikrofonba.
A csillár felettem fényesen bevilágította az egész termet, ami ünnepélyesen fel volt díszítve. Csak bámultam, mert még sosem volt részem egy ilyen csodálatos helyen megfordulni. Csodáltam a termet ugyanakkor egyfajta rossz érzés kerített hatalmába. Olyan volt, mintha maga az épület összenyomott volna. Fölém emelkedett s magasan felül rajtam röhögött. Miért is vagyok itt ezen a puccos helyen? Miért pont én kaptam egy meghívót egy ilyen szűk vendégkörű összejövetelre?
A csillár felettem fényesen bevilágította az egész termet, ami ünnepélyesen fel volt díszítve. Csak bámultam, mert még sosem volt részem egy ilyen csodálatos helyen megfordulni. Csodáltam a termet ugyanakkor egyfajta rossz érzés kerített hatalmába. Olyan volt, mintha maga az épület összenyomott volna. Fölém emelkedett s magasan felül rajtam röhögött. Miért is vagyok itt ezen a puccos helyen? Miért pont én kaptam egy meghívót egy ilyen szűk vendégkörű összejövetelre?
- Khmm... - valaki szerette volna magára irányítani a figyelmet. - Hölgyeim és uraim, szeretném megköszönni, hogy eljöttek, hogy itt vannak. Szerény személyemet nagy megtiszteltetés éri ezen alkalommal, hiszen köreinkben köszönthetjük végre a gyönyörűséges Királynőt is! - mindenki elhallgatott. A levegő felsűrűsödött körülöttem s a torkom is kiszáradt a melegtől. - Egy új nap virrad népünkre, most hogy a Királynő visszatért. Kérem, mindenki tapsolja meg Eleanor Blackwood-ot! - nem értettem semmit sem abból amit mondott. A szavak elsuhantak a fülem mellett jelentésükkel együtt.
A szoba forgott körülöttem. Úgy éreztem, minden ellenem fordult. Mindenki engem tapsolt, a fejem zúgott. A különböző parfümök kavalkádja, amik körülöttem terjengtek hányingert keltett bennem s a következő pillanatban már a lábam is kicsúszott magam alól. A padló egyre közeledett, de nem tudtam megállítani. Fájdalmat nem érezve terültem szét a tánctér közepén öntudatlanul, magatehetetlenül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése